Manapság rendkívül divatos lett a főzés kultúr körökben. A főzés valójában egy olyan hasznos tevékenység, ami orgazmus szintű örömet is okozhat, jelentősen javítja a kreativitást, nem utolsó sorban igen jó eszköznek is számít csajozáshoz. Volt egy olyan időszak is, amikor derogáló volt főzni férfiként, de az elmúlt 15 évben rádöbbenhettünk ennek az alternatív örömszerzésnek az előnyeire is, így már nem nyálas-papucs-buzis tengelyen jelenik meg, hanem a menő-nyitott-érdekesen. 

Alapvetően a nagyszüleid 75%-a remek szakács. Az ÁFA inkább csak apai nagyapád, hogy is mondjam... a konyha Vajda Pierre-je. Láthatóan éppen jó arány ahhoz, hogy ebből anyáddal mi is profitáljunk, bár kettőnk közül is én inkább a lelkes vagyok, mint az ügyes. Mindegy, azért vannak nekem is jó pillanataim.

Azt például meséltem, hogy a második randinkon én főztem anyádnak? Jó is lett mondjuk, de annyira nem erőltettem utána. Fogalmazzunk úgy, hogy klasszikus beetetés (horgásznyelven szólva) végül meghozta a gyümölcsét.

Na kábé akkor kezdet berobbani a magyar köztudatba is a főzés, amire azóta sem úgy tekint a többség, mint valami modernkori  manír, hanem jobbára olyan lehetőségre, amikor még a frusztrált ember is sikerélményre találhat. 

A főzés evolúciója viszonylag egyszerű:

1. kezdetben a habverő le-, és keverőtál kinyalása a belépő. Olyankor kezd el először kialakulni benned a kíváncsiság, hogy a piskótatekercs miként keletkezik a hűtőben, és ha már ott vagy Frankenstein születésénél, akkor kicsit a függöny mögé is bepislanthatsz.

2. kamaszkorodban nem annyira a főzés a prioritás, mert kamaszként inkább vagy egocentrikus, mindenttudó kis fasz, mint érdeklődő gasztro-Kolombusz. Ilyenkor főleg a fogyasztási preferencia alakul ki, ami a következő szakaszban degenerálódni fog. Hogy miért?

3. ideális esetben elkerülsz főiskolára, vagy csak simán elköltözöl innen. Itt a kamaszkori lustaság találkozik a felnőttkori kényszerrel, úgyhogy kénytelen vagy ellátni magad, ha már kiürült az összes Tupperware. Mivel az előző pár évet gyakorlatilag elfecsérelted főzés szempontjából, olyan a főzésed, mint egy homo erectus építési stílusa:

egymásra pakolsz dolgokat, és a végén ráfogod, hogy ez nem is olyan rossz.

Olyankor születnek az olyan remek összeállítások, mint spagetti tészta konzerv csilisbabbal... melegszendvics felvágott-variációkkal... vagy vasárnapi boltzár miatt lencsefőzelék kakaós piskótával. A legprofibb az olaszos jellegű ételek elkészítésében leszel, és a legritkábban eszel húsleves után főtt húst, zuzamártással. De legalább már olyan tapasztalatokkal is gazdagodsz, mint pl. felhevült olajba jeges piriburi bedobása nem egészséges... tűzön felejtett olajos serpenyő nem falfestésbarát... valamint a zöldség szavatossági ideje nem végtelen. 
Ha elég sokáig tart a felsőoktatási képzésed, megtapasztalsz olyan eseteket is, minthogy a paprikáskrumpli a legkönnyeb és legidőtállób táplálék, valamint a chili túladagolása este, másnap jó eséllyel visszaköszön. 

4. amikor elkezdet elindítani az életed, és már nem a nihilkedésé a főszerep, akkor kezdesz igazán felnőtt fejjel a főzésre is gondolni. Egyfelől érett gondolkodás mellé bajnok párosítás a főző tudomány, mikor csajozol, másfelől rádöbbensz, hogy a són és borson kívül létezik más fűszer is. Ekkor jönnek az igazi gasztronómiai sikerélmények: megtanulsz egymás után többféle hússal bánni, rájössz a köretek funkciójára, és az ízesítésben logikát fedezel fel, amit a végén úgy adhatsz el, mint egy Michelin csillagos séf.

5. a negyedik évtizededre már inkább az örök kedvencek tökéletesítésére helyezel hangsúlyt

Persze ez akkor történik, mikor van affinitásod a konyhaművészetre...

-

Tudom, hogy a lányok ma már előbb tudnak Nicki Minaj szempillát rakni, mint egy Jókai bablevest megcsinálni. Azt is tudom, hogy a faszik elcsajosodása, meg a rohanó világ blablája, és a nők emancipálódása következtében nem kizárólagos erény már a főző tudás.

Azonban nem árt tisztában lenni azzal, hogy nem elég jó nőnek lenni már csupán. Magad miatt sem, és a párod miatt sem. Az a helyzet - bármennyire is ortodox berögződés -, hogy a főző tálentum és lelkesedés a férfiak számára azonos szinten van egy pár kerek mellel. Ha tehát nem is tartod magad jó nőnek, a főzőképességed ugyanúgy szexivé tehet, mint egy Megan Foxot. Tudod miért? Mert a férfiak a törődést mindennél jobban értékelik...

Azt tanácsolom, hogy minél korábban állj anyád mellé a konyhában, mert minél hamarabb szívod magadba az egyszerű technikákat, annál hamarabb leszel igazán értékes nő. Egy nő jó, ha képes gondoskodni magáról, másról, főként mikor ez más tehetséggel is párosul. Annál kevés cikibb dolog van például - és ezt elég sok férfitársam nevében mondhatom -, minthogy 20 évesen egy rántottát sem tudsz még csinálni. Annál már csak az kiábrándítóbb, ha totál be van baszva egy nő. 

A lényeg tehát, hogy mire piacképes kort érsz el, nem elég a külcsínyre figyelmet fordítanod, hanem már a főzés tudományával is haladó szinten kellene állnod. 

A főzés mindenki számára örömet nyújt. A női alkotási vágynak pedig kifejezetten jó talajt biztosíthat. Már csak az önbizalom miatt is...