A legutáltabb dolog, amit gyerekkel elkövethetnek, az az oktatás. Gondolod te... Mivel szíve mélyén minden gyerek ezt érzi, valójában éppen azt igazoljátok vissza, mennyire nagy szükségetek van rá, mert a "minek tanulni?" rendszerint ostoba - ja nem, éretlen - emberek szájából hangzik el. Elmondom neked miért kell tanulni...

Minden egyes könyv, amit elolvasol gazdagabbá teszi a fantáziádat. Ezt adott pillanatban nem érzed, de ha egy kevés és egy sok könyvet olvasó embert hátulról meglesnél ki találja fel jobban magát hosszú távon, akkor azt vennéd észre, hogy míg az egyik boldogulni próbál, addig kínjában a másik basztatni kezdi őt. És ez csak az alap. Szokták mondani, hogy számolni, olvasni, és írni tudni kell. Na most ez olyan alap egy embernél, mint a levegővétel, ezért nem árt törekedni a perfektségre. Olvasni szépen, írni helyesen, számolni pontosan.
Aki tanul annak fejben olyan világ nyílik meg, amit egy, csak a pöcsét rángató életművésznek sosem lesz látható. Arról nem is beszélve, hogy micsoda előnye van a zsebpénz szempontjából is! 
Mielőtt elkezdesz hurrogni, ennek semmi köze az iskolai végzettséghez. A boldogsághoz nemcsak a felsőoktatáson át vezet az út! Igazából a tanulás egy elég tág dolog, ami nem csak a klasszikus suliban történő tanulás lehet, hanem amit magadtól, érdeklődésből, belső igényből kifolyólag kezdesz tanulni. Ez nemcsak egy tantárgy lehet, hanem bármi, amiben jó vagy: sport tudomány, művészet, barkácsolás, satöbbi. Ha nem érdekel semmi, nem inspirál semmi, akkor lúzer leszel.
...Mert lehetsz te egy két diplomás gyökér is, aki egy kiló kenyeret nem bír megvenni olyan életképtelen, meg lehetsz egy baromi sikeres autószerelő is, aki az átlagnál egy kicsit "messzebb lát". A tanulásnak a minősége ugyanis a legfontosabb, ha már okulásról van szó. Meg aztán az egyensúly... Ha a kelleténél egy kicsit túltolod ezt a könyvmolyságot, akkor lemaradsz az életről. Nem lesznek barátaid, vagy többnyire beszűkült tudatállapotúak, nem lesz életszagod, csak formaldehid és tinta. Az egyensúly adja meg a tanulás minőségét: elmélet + gyakorlat. Amit megtanulsz, azt tesztelni kell az életben is, legyen az tornyos összeadás, ókori görögök, anyámtyúkja, vagy tá-titi-tá. A kultúra egy olyan szellemi váz, amit ha nem építesz fel, sosem lesz belőled boldog sikeres ember, csak egy félkegyelmű, aki mindig másoktól függ. A tanulás ilyen módon az "életrevalóság" alapja is, ami a "boldogság" unokatestvére...

Az, hogy milyen irányba megy az életed leggyakrabban a tanulásod minőségétől és saját döntéseidtől függ. Na de álljunk meg egy szóra! Tanulási minőség, mi a szar az? Nem elég csak olvasni, meg úgy tenni, mintha... hanem célszerű átélni, és közben értékelni az olvasottakat. Olyankor értesz meg dolgokat, és kerül be az agyad legmélyére, amit majd észre sem veszel, mégis hasznosítani tudsz valahol, legyen az egy laptop használati utasítása, vagy egy Anyegin mű. Azon felül a csajok is jobban csípik az okos csávókat az IQ fighterekkel szemben. Volt még egy fontos szó, méghozzá a döntés. A döntés egész életedben jelen lesz a kisebb dolgoktól egészen a mérföldkőszerűkig. Egy rosszul megválasztott alsógatya egy szombati buli előtt éppúgy, akár egy "persze, miért is ne" mikor dizájner drogot kínálnak. Az emberek sorsa a döntéseik láncolatán múlik, ezért is szokták mondani, hogy mindenki saját szerencséjének kovácsa... Vagyis a legapróbb döntéseidnek is súlya van, amit ha közelről nézel nem látsz beleilleszkedni sehova, ám nyugodj bele, hogy az valahol valamire hatással van/lesz. Ahhoz, hogy valaki jó döntéseket hozzon, tulajdonképpen előfeltétel a tanulás. Aki sokat tanul - akár könyvből, akár az élettől, akár más hibájából (ezért is mondom az egyensúly fontosságát) - az sokat is tapasztal. Aki sokat tapasztal, sokat tud. Aki sokat tud, az ki tudja szűrni a veszélyt, legalábbis kevesebb szar döntést tud hozni. És itt a láncolat vége. 

Tanulni tehát nem (csak) azért kell, hogy ne legyen majd tele karóval a bizi, hanem hogy nagyobb korodban mérlegelni tudj: inkább leszel egy boldog, sikeres átlag, mint egy keserves, felszínes majom. Vagy például, hogy tervezni tudd a saját életed, és ne sodródj az árral, hanem meg tudd lovagolni azt...

-

Alapvetően a lányoknak is ugyanazt az utat kell bejárnia, ebben nincs különbség. Annyival viszont nagyobb a felelősség rajtad, hogy te majd egyszer egy fiút is kell, hogy befolyásolj. Szóval azon túl, hogy lesz egy elméleti alapod, meg még rátermettséget is tanulsz az idők során felelősséggel tartozol majd egy, meg majd még egy emberért. Az egyik a majdani udvarlód lesz - akiket megszűrök majd azért én is rendesen -, a másik meg majd az unokám. Ha hülye vagy, akkor rossz döntéseddel akár 2 emberi életet pecsételhetsz meg a sajátodén kívül. Ha okos, akkor meg bebiztosíthatsz minimum 3 ember boldogságát is. Jó, jó...

Most mondhatod, hogy az érzelmi intelligenciát jobban feszegetem nálad, de egy kislánynak mindig fontosabbnak kell lennie az érzelmeinek egy fokkal, mint a racionalitás. Arra elég egy normális legény, de a család melegét egy nő tudja csak megadni. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy ne legyen fontos a karrier, a sikerélmény, a társadalom abbéli megbecsülése, sőt, kívánom is, hogy kimaxold ezt az oldalát is az életnek. Csak ne felejtsd el, hogy egy Gucci táskánál egy kiegyensúlyozott lélek mindig többet ér (pláne egy nőnél)! Természetesen az egyensúly a lányoknál is komoly dolog, mert nem szabad magad feláldozni az önmegvalósítás oltárán sem. Legyen fifty-fifty, abból sosincs nagy baj! Ehhez viszont kellőképp okosnak kell lenned, hogy a te döntéseiddel a megfelelő irányba terelhesd a saját és mások életét is!